A boros szakma legnagyobb elismerését, a Pannon Bormíves Céh tagságát elsőként az Alföldről az Ásotthalmon gazdálkodó borász, Somodi Sándor érdemelte ki, tavaly pedig a fogyasztók tüntették ki, Csongrád megye alkotói díját vette át. Jövőre lesz húszéves a családi borászata, hét hektáros ültetvénye azonban már csak a múlté.
– Kivágattam az összes szőlőt. Nemcsak Ásotthalom, az egész ágazat vergődik. A probléma gyökerei húsz évre nyúlnak vissza; akkoriban 130 ezer hektárról szüretelt az ország, ez mostanra 60 ezerre apadt. Azt hittük, amikor a nagyüzemek megszűntek, és tőke nélkül, de felvettük a kesztyűt a több száz éves francia és portugál nagybirtokokkal, hogy a jó bor is kell. Nem így lett, az ipari mennyiségű bor felé ment a világ. Az uniós belépés már csak rátett egy lapáttal, az unió kvótát szabott, hogy úgy lehet szőlőterületet telepíteni, ha előtte ugyanennyit kivágnak. De szabály sem kellett, lecsökkent a termőterület, nem éri meg szőlő termeszteni. Vegyes a kép, ami a technológiát illeti. Aki nem lett sok pénzből vagy hitelből, pályázatból sztárborász, oda jutott, ahová mi. Feltűntek a nagy kuszaságban olyan ifjú titánok is, akik, - jól fogalmazta a szakíró, Hugh Johnson -úgy akartak mindenütt klasszikus francia borfajtákat előállítani, hogy francia tölgyfahordókat használtak. Nem jött be, de ez csak későn derült ki. A szerencselovagok, akik meg nem merték rábízni magukat a saját ízlésükre, futnak a divat után, és összekeverik a hordó ízét a finom borokéval.